Forrás: Magyar Vadász Enciklopédia
Felismerési jegyei: A vaddisznó hímjét kannak, nőstényét kocának (emsének), szaporulatát malacnak (kanmalac, emsemalac) hívjuk. A fiatalokat süldőnek vagy südőnek hívja a szaknyelv. A vaddisznó a házi sertés őse, formája ahhoz hasonlít is, el is tér tőle. A feje hosszú, profilvonala egyenes, s nyakkal egységes alakot mutat. Fülei kicsik, felállóak, szegélyük szőrös. Szemei kicsik, mélyen ülnek a koponyában. A törzs rövid, a gerincvonal hátrafelé lejt, lábai rövidek, a farok egyenes, kifejlett példányokon bojtos. A kannak agyara, a kocának kampója van (ezek a szemfogak). A szőrzet színében nincs a nemek között különbség, de életkoronként és évszakonként lehetnek eltérések. A vaddisznó “vad” színe sötétbarna vagy fekete, de olykor akadnak világos, vöröses színű vagy babos példányok is.
Ezek nemkívánatosak a populációkban. A vaddisznó téli és nyári szőrzete között igen nagy a különbség. A nyári szőrzet világosabb és vékony (március-május közt alakul ki), a téli szőrzet sötét, hosszú szálú, tömött (júliustól októberig alakul ki). A fedőszőrök között gyapjúszőrök találhatók. A kocának 5-6 pár emlője van. A vaddisznó párosujjú patás, azaz a 3. és 4. ujján jár, 1. ujja hiányzik, a 2. és 5. ujjak csökevényesek – rendszerint alig érik el a talajt – ezeket fűkörmöknek, vagy fattyúcsülköknek hívjuk. A csülök az ujj utolsó perce. A koca csülökhossza 58-65 mm, a fiatal kanoké 70-72 mm, öreg kanoké 80-95 mm. A csülök szélessége a kocáknál 40-50 mm, fiatal kanoknál 52-58 mm, az öreg kanoknál pedig 60-75 mm. A kanok testtömege 60-150 kg, a kocáké 45-130 kg. A fiatal vaddisznók mellső lábainak csülöknyomai nagyobbak, mint a hátsóké, de ez a különbség később eltűnik. Az öreg kanok csülkei befelé fordulnak.
Nyomképletei: nyombalépés zsinórozva, nyombalépés terpesztve, elmaradó lépés, kieső lépés kieső első nyommal, kieső háromszögbe lépés. Ürüléke idomtalan massza vagy vastag, több tagból álló. Hangadáskor a koca röfög, a malac visít.
Elterjedése: Eurázsiában a 60. szélességi foktól délre mindenütt előfordul, jelen van Észak-Afrikában és a hátsó-indiai szigeteken. Betelepítették Észak- és Dél-Amerikába is. Az óriási elterjedési területen 25 elismert alfaj a van. Európában a Brit-szigetek és Skandinávia nagyobbik része, valamint az Alpok magasabb régiói kivételével mindenütt előfordul. Hazánkban a Sus scrofa attila alfaj él, főként a Dunántúlon, kisebb arányban az Északi-középhegységben, és már szinte mindenütt él az Alföldön is.
Élőhelye: A vaddisznó eredendően vizes élőhelyek, mocsarak lakója volt, ma főként erdőterületeken fordul elő. Terjeszkedő faj, amely jelenség az erdősültség növekedésével, valamint a nagy táblás mezőgazdálkodás kínálta előnyös feltételekkel volt magyarázható. Esős idő után a vaddisznó előszeretettel keresi fel a réteket, legelőket, ahol giliszták után kutat. A nagy összefüggő nádasokat (Fertő-tó, Velencei-tó, Hortobágy) szívesen választja tartózkodási helyéül, e területeken nyugalmat talál. Mivel a nád igen tápláló rhizómái élelmet is biztosítanak számára, nemigen hagyja el a nádasokat.
Szaporodás, ivarérettség: A fiatalok egy része – főként a kocasüldők – már első életévük őszén-telén, azaz 9-11 hónapos korukban bebúgnak, másik részük a kanokkal együtt csak 1 3/4 éves (20 hónapos) korukban válik ivaréretté. Az ivarérettség ellenére a szaporodásban való sikeres részvétel a kanok esetében a 2. vagy 3. évre is kitolódhat.
Ivari kapcsolatok: A kanok a szaporodási időszakon kívül magányosan, a kocák, süldők és malacok anyacsaládokban járnak. A búgást az idősebb kocák kezdik meg, legvégül az emsesüldők egy része búg. A kanok ekkor kezdenek el a kondához csatlakozni. A búgó kocáért csak az azonos korú és erejű kanok verekszenek, idős, remete kan küzdelem nélkül tudja érvényesíteni elsőbbségét. A kan a kondából mindig azt a kocát választja ki, amelyik ivarzásának tetőfokán van. A párzás viszonylag hosszú ideig tart. A kanok végig a kondával vannak a búgás során, csak annak végeztével hagyják el azt.
Párzási időszak: A vaddisznó szaporodási időszakát ma már nehéz meghatározni, mert az egyre hosszabbodik. Elkezdődhet szeptemberben és tarthat júliusig, de a fő időszakot október-január időközére tehetjük. A koca 21-23 napig búg, de a kant csak 1-3 napig veszi fel eredményesen. Ha a búgás eredménytelen volt, a koca 3 héttel később újra hajlandó a párzásra.
Az alom helye: A koca az ellés előtt félreeső, nyugodt helyen ellő- vagy malacozó vackot készít. Rendszerint sűrű aljnövényzettel benőtt, szélárnyékos, déli-délkeleti kitettségű helyen alakítja ki, hogy azt a reggeli nap melege érhesse. Az erdőállomány főként szálerdő, hogy a vacokból messze kiláthasson.
A vemhesség: Vemhességi ideje 112-120 nap, 16-17 hét. A valóban meddő koca ritka. Az üres kocák 1-2 év kihagyása után újból búgnak és malacoznak.
Az ellés ideje: Az ellések zöme február-május között történik. A ritka januári almok a februári malacokkal együtt a kemény télutónak ki vannak szolgáltatva.
Az alom nagysága és száma: A koca alkalmanként 4-12 malacot vet, az átlagos malacszám azonban csak 5-6. Szoros pozitív kapcsolat van a koca kora és a magzatszám, illetve a koca testtömege és a magzatszám között.
Utódnevelés: Az utódgondozásban csak a kocák vesznek részt, tehát a vaddisznó anyacsalád formában neveli malacait. A vaddisznó koca jó anya, vezeti, védi, eteti malacait. Gyakran több koca közösen neveli a malacokat, ekkor megszűnik a csecshűség, a malacok akár több kocánál is szophatnak. Ez a felnevelés biztonságát szolgálja, egyszersmind pótolhatja az elpusztult anyát is. A csecshűség a 4. héten helyreáll, kialakul a szopási rend. A malacok már a harmadik héttől fogyasztanak szilárd táplálékot, a szopást a negyedik hónap végére abbahagyják, ekkor megtörténik az elválasztás. A süldőknek 7 -8 hónapos korukban be kell illeszkedniük a szociális rangsorba.
Szaporodási eredmény, halandóság, életkor: A nőivarú vaddisznók – a populáció sűrűségétől függő mértékben – részben születésük évében, de főként 1. illetve 2. éves koruktól vesznek részt a szaporodásban. A malacok és süldők vesztesége az első 7 -9 hónapban 50-60%-os, a tél folyamán pedig a szaporulat mintegy 15%-a vész el. Eleinte a kanok halandósága a magasabb, 6 éves kor felett viszont a kocáké. A legnagyobb veszteségeket mindenképpen a vadászat okozza a populációkban. Az antropogén tényezők közül a gépjárművel való ütközést kell még megnevezni. Betegségei közül tényleges és lényeges mortalitást a sertéspestis okozhat. Természetes ellensége a farkas, amely főleg a fiatalabb egyedeket zsákmányolja. Elhúzódó, kemény teleken elhullik a korai szaporulat jelentős része. A malacok várható életkora legfeljebb 1,5 év. Populáció szinten 7 -9 év, egyedi szinten 15(-20) év a legmagasabb életkor.
Egyedfejlődése: A csíkos kismalacok testtömege 0,7-1,2 kg, azonnal mozgékonyak, hisz nyitott szemmel jönnek a világra. A süldő korszakasz a vaddisznó 5-12. hónapos korára tehető. A vaddisznó fogazata mintegy 20-21 hónap alatt fejlődik ki. A teljes testi kifejlődés 5-6 éves korra tehető.
Ivari és korviszonyok: A biológiai ivararány megközelítőleg 1: 1. Az idősebb kocák több kan malacot ellenek, ami azt jelenti, hogy elfiatalodott állományban több lehet a megszületett emse malacok, mint a kanmalacok száma. A korosztályviszonyok kialakításához alapvető információ az állománykezelési kor, amely 6-7 évben adható meg az alapján, hogy az agyar gyarapodása maximumát 5-6. évben éri el. Az ilyen öreg korcsoportú egyedek képezzék a populáció 20%-át. A középkorú és ivarérett fiatalok aránya 50%, a malacok, süldők (18 hónaposnál fiatalabb egyedek) aránya 30% legyen.
Táplálkozása: A vaddisznó általános táplálékszerző mozgása túrás. Táplálkozási aktivitása az éjszakára koncentrálódik, de emberi zavaró tényezők uralkodóvá válása előtt valószínűsíthető, hogy nappali életmódot folytató állat volt. A vaddisznó mindenevő, egész évben szüksége van az állati eredetű táplálékra is. Ehhez részben turkálással (giliszta, pajorok, bábok, álcák stb.), részben dögevéssel, részben ragadozással jut hozzá. Különösen magas állománysűrűség, azaz viszonylagos táplálékhiány mellett figyelhető meg más fajok kicsinyeinek (gida, borjú, stb.) zsákmányolása, tojás-, fióka- és madárevés. Szívesen rájár az etetőkre és szórókra csakúgy, mint a mezőgazdasági terményekre, táblákra. Jó makktermésű évben a táplék zömét a makk teszi ki. Rossz makktermésű években megnövekszik a mezőgazdasági termények fogyasztása. Nagy vaddisznó-sűrűségű helyeken csak óvatosan és elővigyázatosan lehet kinn hagyni éjszakára a kizsigerelt vadat is, mert nemegyszer találta a vadász azt másnap reggel megkezdve. A vegyes tartású vadaskertekben a vaddisznó zsákmányolhatja a szarvasfélék gyámoltalan borjait, olykor nagy veszteségeket okozva (lásd szika szarvas). A konda elhullott tagját társaik felismerik, azt nem eszik meg, annak ellenére, hogy más kondabeli faj társ tetemét minden további nélkül elfogyasztják. Károsítása mezőgazdasági területeken, erdőben egyaránt tetemes lehet. Az érő búzában (bagózás), kukoricában csakúgy szeret, mint a makkvetésekben.
Állományviszonyok: A vaddisznóállomány szinten tartásához, a tavaszi becsült mennyiség 120-150%-át meg kell lőni. Ez Magyarországon az utóbbi évtizedekben nem történt meg, ami a vaddisznó elszaporodásához, rajta keresztül a károk (mezei, erdei) növekedéséhez vezetett. A vaddisznóállomány növekedése emellett az erdősültség növekedésével, a fiatalosok kedvező búvóhelyeivel, valamint az 1970-es évektől elterjedő nagy táblás mezőgazdaság kínálta gazdag táplálékforrással, nyugalmat és fedettséget biztosító élőhellyel magyarázható. A rendszerváltás után az ország nagy részén eltűntek a nagyüzemi táblák, amely valamelyest rontott az élőhelyi adottságokon, ennek ellenére a vaddisznóállomány becsült mennyisége tovább növekedett. Napjainkban az éves teríték mintegy 95-100 ezer példány, a becsült mennyiség pedig mintegy 85-90 000 példány (a valóságban minden bizonnyal meghaladja a 100 ezer példányt).
Mozgáskörzet, migráció: Territóriumot a konda alakít ki magának, egyedi territóriumot időlegesen, a malacozáskor félrevonuló magányos kocák birtokolhatnak, de annak egyedi jellege az ellés után megszűnik. A vaddisznónak viszonylag magas a területhűsége, vándorlásáról, migrációjáról nem tudunk. A vaddisznó ragaszkodik beállóhelyeihez, azt csak erőszakos beavatkozás hatására hagyja el. A territóriumot váltók hálózzák be, ezeken mozog a konda és az egyes disznók is. A kan akár 8-10 konda territóriumát is felkeresheti, azaz a magános kanok otthonterülete jóval nagyobb, mint a kondával territóriumot foglaló példányoké.
Védelme: Semmiféle nemzetközi egyezmény nem védi. Magyarországon korábban az írott jogszabály is megengedte lövését az egész év során, sőt egyedüli nagyvad volt, amelyre éjszaka, fényszóróval is lehetett vadászni. Íratlan szabály védte azonban a vemhes és a malacos kocát akkor is. 2004 óta (79/2004. FVM. rendelet) február 1. és április 30. között a koca kíméletet kapott, azaz csak május 1.- január 31. között lőhető. A kan, a süldő és a malac változatlanul egész évben vadászható. A vaddisznó védelmét azonban mindenekelőtt vad formájának megtartásával biztosíthatjuk, a házi sertéssel való további kereszteződések negatív hatásait kell elkerülni.
Gazdasági jelentősége: A vaddisznó gazdasági jelentőségét két szemszögből kell megítélni. Az egyik az általa okozott mező- és erdőgazdasági kár mértéke. Erdősítésekben okozott mennyiségi kára az összes vadkár 1/5-e, a minőségi kára pedig az összes vadkár kevesebb, mint 1%-a. A másik oldalról viszont a vaddisznóvadászat iránti kereslet emelkedésével nőtt jelentősége a nagyvadas vadászterületeken. 2004-ben 25 vaddisznós kert és 29 vegyes vadtartású (benne vaddisznóval) kert működött Magyarországon. A kertek zöme a Dél-Dunántúlon és Budapest környékén van. A vaddisznós kerteket sokan úgy tekintik, mint amelyek megoldják a vadkár problémákat azáltal, hogy a szabadterületi állományok sűrűségét le lehet csökkenteni az ökonómiai eltartóképesség szintje alá. Ugyanígy a védett területek is mentesülhetnek a nemkívánatos károkozástól (védett gyepek feltúrása, védett növények kitúrása, földön fészkelő madárfajok fészekaljainak feldúlása, elpusztítása stb.).
Forrás:
Faragó Sándor: Magyar Vadász Enciklopédia