Forrás: Magyar Vadász Enciklopédia
Felismerési jegyei: Testszíne barnásvörös, hátsó lábai hosszabbak az elsőknél. Fülei hosszúak, hegyük fekete, előrehajtva túlérnek az orrhegyen. Ugyancsak sötét, vagy fekete a farok felső része. A lábak elülső oldala sárgásbarna. Szemei nagyok, oldalállóak így 379°-ban látnak, mivel két szem látótere elől mintegy 10°-ban, hátul pedig 9o-ban átfedést mutat. Az ivarok sem a szőr színezete, sem a testtömeg alapján nem különíthetők el egymástól, mert az év folyamán hol a hímek – a baknyulak – hol a nőstények nehezebbek. A felnőtt baknyulak testtömege 3,2-5,4 kg, a fiataloké 2,2-4,8 kg, a felnőtt nőstényeké 3,4-5,2 kg, a fiataloké 2,1-4,9 kg. A szőrváltás (vedlés) február-márciusban és szeptember-novemberben játszódik le (80-90 ill. 90-100 nap). Nyoma jellegzetes Y-lépés, amely elnyújtott hamis Y-ná válik futás közben. Hullatéka rostos, kb. 12 mm átmérőjű bogyó.
Elterjedése: Napjainkban Nyugat-Európától a Nyugat-szibériai síkságig és Délnyugat-Ázsiáig (Irán) terjed előfordulási területe. Areájának keleti határa a XIX. század elején még csak a Volgáig ért, mára elérte a Bajkál-tavat. Szinte egész Európában fellelhető. Előfordul Nagy-Britanniában, de Észak-Írországba már úgy telepítették be, ahogy Skandináviába is betelepítés útján került (az 1880-as években). Betelepítették a Távol-Keletre, Ausztráliába és Új-Zélandra (XVIII. sz. közepén), Észak- és Dél-Amerikába (1900 táján). Magyarországon a nagy, összefüggő erdőtömbök belsejét kivéve – kisebb-nagyobb állománysűrűséggel- mindenütt előfordul, főként az Alföldön, a Kisalföldön és a Mezőföldön.
Élőhelye: Minden élőhelytípusban előfordul, magas állománysűrűségét azonban csak mezei élőhelyeken tapasztalhatjuk. Az eredetileg sztyepplakó mezei nyúl jól alkalmazkodott a kultúrsztyeppékhez. A szántóterületek növekedésével egyre több élőhely állt rendelkezésére, amit el is foglalt, emiatt kultúrakövető fajnak is tekintjük. A mezei nyúl a legmagasabb állománysűrűséget ott érheti el, ahol a sokféleséget biztosító vetésszerkezet kisparcellákon jelenik meg, fennmaradtak a természetes és mesterséges gyepek, továbbá erdősávok, erdőfoltok váltogatják egymást. A mezei fás vegetáció (erdősávok, kis erdőfoltok) szignifikánsan több nyulat tart el, mint a mezőgazdasági területi a nyulak különösen a keskeny erdősávokat kedvelik. Télen a szántás mély barázdái is jobb takarást biztosítanak a nyúl számára a nyílt, alacsonyabb gabonánál.
Szaporodás, ivarérettség: Azok a fiatal mezei nyulak, amelyek az év első felében születnek, ivarérettségüket 3 hónapos korukban, azaz még születésük évében elérik. Szaporodásuk első ciklusa július-augusztus. Azok a példányok pedig, amelyek május-július között születnek, elhúzódó ivari érés (6-7 hónap) következtében csak az idősebb példányokkal azonos időben, decemberben (bakok), illetve januárban (nőstények) válnak termékennyé. A július után született kisnyulak ugyancsak 3 hónaposan válnak ivaréretté, azaz a felnőtt egyedekkel azonos időben, decemberben/januárban. Hazai vizsgálatok azt mutatták, hogy a fiatalok igen csekély arányban, mintegy 2%-ban vesznek részt a szaporításban.
Ivari kapcsolatok: A mezei nyúl esetében territoriális magatartás nem figyelhető meg, otthonterületei is átfedik egymást, közöttük csupán úgynevezett egyedi távolságtartásról beszélhetünk. Ennek ellenére a mezei nyúlnál is vannak bizonyos mértékig elkülönült párzási területek, amelyek jól belátható terepen, megfelelő táplálkozó- és búvóhelyekkel, valamint talajviszonyokkal jellemezhetők. A párzás időszakában a baknyulak mozgásra akarják bírni a nőstényeket úgy, hogy felkeresik őket búvóhelyükön. Ilyenkor fokozódik az állatok aktivitása, egyre több nyúl kapcsolódik be a kergetőzésbe. Egy-egy kergetőző csapatban több nőstény és több hím található (tehát nem több hím kerget egy nőstényt!). A csoportos előjáték csak a párok kialakulásáig tart. Az udvarlási ceremónia végén a nőstény ellenállása csökken, egyre közelebb engedi magához a hímet. A borítás akkor következhet csak be, ha a nőstény mellső lábait előrenyújtva lelapul. A kopuláció mintegy 10 másodpercig tart, s akkor ér véget, amikor a nőstény hátsó lábait kinyújtva “lerúgja” magáról a bakot. Az első párzást több is követheti.
Párzási időszak: A mezei nyúl szezonálisan szaporodó állat, a bakok szaporodási ciklusa decembertől szeptemberig tart, amelyet a fotóperiódus szabályoz. A nőstények szaporodási időszaka januártól októberig terjed, tehát egy hónappal eltolódik a bakokéhoz képest. Ezen idő alatt több szaporodási cikluson esnek át, amelyek a párzástól függenek. A párzás többnyire január közepén, az első fialás február közepén kezdődik, tetőzése március közepére, a vége ugyanezen hónap végére esik. A második fialási ciklus április elejétől június végéig tart, míg a nyári időszak harmadik illetve negyedik, egymással összefolyó fialási ciklusa júliustól szeptember végéig húzód hat el.
A vemhesség: A párzás után 12-14 órával a petesejtek leválnak és a petevezetékbe jutva készek a megtermékenyülésre. Ezt a jelenséget indukált peteleválásnak nevezzük. Sikeres megtermékenyítés után vemhesség, sikertelen után álvemhesség alakul ki. A vemhességi idő 41 nap, ennek ellenére a mezei nyúl 38 naponként ellik, mivel e fajnál az ún. kettős vemhesség vagy szuperfötáció figyelhető meg. E jelenség lényege, hogy az ellés előtt a nőstény ismét párzik a bakkal. Ez az inger megindítja a peteleválást, tehát a következő vehem is kialakul, a petevezetőben megtörtént termékenyülés révén. A termékenyítést az előző párzáskor bekerülő, a méh mirigyeiben akár egy hónapig tárolódó ondósejtek végzik! A 41. napon a nőstény megelli a kisnyulakat, a megtermékenyített következő vehem petesejtjei a 4. napon telepszenek meg a méhben. A másodszor párzó bak feladata tehát mindössze a nemi inger és a peteleválás indukálása. A kettős vemhesség az állatvilágban is viszonylag ritka, a nyúlféléknél pedig kizárólag a mezei nyúlra jellemző. Vad populációkban 15-20%-os, zárttéri tartásban 60-80%-os gyakorisággal fordul elő.
Az ellés ideje: A mezei nyúl a szaporodási időszakban 3-4 alkalommal ellik, az ellések február végén/március elején kezdődhetnek és szeptemberig (Nyugat-Európában októberig) tarthatnak.
Az alom helye: Az ellés előtt álló mezei nyúl nőstény nem készít fészket utódainak, azokat száraz, védett helyen hozza a világra.
Az alom száma és nagysága: A születésük évében szaporító nyulak általában egy, ritkán két almot vetnek. A felnőtt nyulak alomszáma a szaporodási időszak hosszától, két ellés között eltelt időtől, a földrajzi helytől, a nőstény korától, a populáció sűrűségétől is függ. Egy szaporodási időszakban, szabad területi populációban 3-4 alommal lehet számolni. A nőstényenkénti alomnagyság Európában, szabadterületi populációkban ugyancsak három vagy négy nyúlfi, így az éves szaporodási teljesítmény nőstényenként 6-12 utódban határozható meg.
Ivadékgondozás: A fialás álló testhelyzetben történik, az anya a magzatburkot elfogyasztja, majd átmenetileg elhagyja a fészket. A kisnyulak szőrösen, nyitott szemmel jönnek a világra. A kisnyulak születésük után szinte azonnal szopnak. A nyúlfiak életük első napjaiban a vacokban maradnak, összebújva, szinte mozdulatlanul fekszenek. A sötétség beállta után jelenik csak meg az anyanyúl szoptatni. A szoptatás 5 percig tart, azt követően a kisnyulak visszatérnek búvóhelyeikre. Az idő előrehaladtával csökken a szopás időtartama, ezzel együtt nő a fiatalok mozgáskörzete. Az ivadékgondozás időtartama 23-67 nap között változik. Az elválasztást az anya kezdeményezi azzal, hogy nem jelenik meg a szoptatási helyen.
Szaporodási eredmény, halandóság, életkor: A legtöbb kisnyúl abban az időszakban (március-május) születik, amikor a környezeti tényezők az újszülöttek számára a legkedvezőbbek. Ennek ellenére rendkívül magas az elhullás aránya, aminek mértéke igen nagy eltéréseket mutathat akár szomszédos területek között is. A felnőtt halandóság jóval kisebb, egyszersmind kiegyenlítettebb, mint a fiataloké. A természetes és vadászati halandóság között kiegyenlítő mechanizmus működik, azaz a hasznosítás növekedésével csökken, szerényebb elejtés és befogás mellett emelkedik a halandóság. Az elhullások elsősorban a mezőgazdasági technológiák, illetőleg a ragadozók, mindenekelőtt a róka számlájára írhatók.
Egyedfejlődés: Az újszülött nyúl testtömege mintegy 1/40 része a szüleiének, 100-130 g. A napi növekedési ütem 21-40. nap közt éri el maximumát, a kifejlett állatra jellemző testtömeget 8 hónapos korra közelíti meg.
Ivari és korviszonyok: A magzatok ivararánya 1:1. A hálózással befogott mintegy 500 000 magyar nyúl 52%-a volt nőstény. A mezei nyúl populációkban, egy időben 5 -7 együtt élő generáció található. A szaporodási periódust követően egy populáció egyedeinek közel 2/3-a fiatal (abban az évben született), 1/6-1/6-a 1,5 és 2,5 évesek, s igen kevés az ennél idősebb példány. A korszerkezet évről-évre, területről-területre változhat.
Táplálkozás: A kisnyulak mintegy 14 napig csak tejet fogyasztanak, azt követően egyre több a zöld növényi rész táplálékukban. A negyedik héttől már a tej nem létfontosságú a számukra. Szaporodása mellett táplálkozásában is sajátos a mezei nyúl. Vakbelében olyan baktériumok élnek, amelyek képesek a cellulóz lebontására. Mivel a vakbél utáni bélszakaszban már nincs lényeges felszívódás, a feltárt tápanyagok csak oly módon hasznosulhatnak, hogy a végbélen keresztül kijutva a külvilágra, újra bekerülnek az emésztőcsatornába. A tápanyagok egy része így kétszer halad át az emésztőrendszeren. Második alkalommal szívódnak fel a vitaminok és a lebontott cellulóz. Ezt a másodszor fogyasztott, vakbél által fel tárt terméket cökotróf-nak, a táplálkozási formát pedig cökotrófiának hívjuk. A mezei nyúl napi tápláléka 0,6-1,0 kg zöld növény tömeg. Igen változatos étrendű, növényevő állat, táplálékában mind lágyszárú, mind fásszárú növények részei megtalálhatók, igaz eltérő arányban. Termesztett növényeket főként akkor fogyaszt, ha természetes növényfajokból hiány mutatkozik. Elsősorban a pázsitfűféléket kedveli. A téli időszakban a termesztett növények kerülnek túlsúlyba táplálékában. Kérget és hajtást csak a téli időszakban fogyaszt.
Állományviszonyok: Az 1930/1931-es vadászidényben a mezei nyúl állományát 2 200 000 példányra becsülték, a teríték ugyanakkor 1 117 700 példány volt. Az 1960-as évek elején mezei nyúl állományunkat már csak 1-1,5 millió pld-ra becsülték, 351 000-574 000 példány hasznosítása mellett. Mindkét érték csupán fele az 1930-as évek eredményeinek. 1966-1977 között az állomány tartósan 1 millió példány körül alakult, a teríték viszont lassú apadást mutatott. A becsült állomány 1975-ben érte el maximumát 1 150 000 példánnyal, ezt követően folyamatos volt a csökkenés, napjainkra az állomány alig haladja meg a félmillió példányt.
Mozgáskörzet, migráció: Kifejlett korukig a kisnyulak nem hagyják el születési helyük 1 km-es körzetét, azaz osztoznak szüleikkel az otthonterületen. A mezei nyúl otthonterülete nem nagy, különösen ragaszkodik ahhoz a környékhez, ahol vackolni szokott. Hazai viszonyok között – az élőhely minőségétől függetlenül – 14-39 hektár között változik a mezei nyulak otthonterülete. Az otthonterületek mindig különböző élőhelytípusok határán találhatók. Az egyed élete során – elsősorban a környezetben beállt változások hatására – az otthonterület áttevődhet, igaz, nagysága akkor sem változik meg.
Védelme: A nyúlállomány kimutatott csökkenésének alapvető oka az élőhely romlása volt. Külön ki kell emelni azt a környezetszennyezést, amit a műtrágyák alkalmazásával, az ipari és közlekedési emisszióval a környezetbe kerülő nehézfémek (ólom, kadmium és higany) jelentenek. A dúvadfajok gyérítésének lanyhuló intenzitás az ugyancsak a csökkenő tendenciát erősítette. Különösen fontos ezért az ökológiai szemléletű élőhely-gazdálkodás bevezetése, amelynek előnyeit leggyorsabban a mezei nyúl igazolja vissza, állományainak növekedésével.
Gazdasági jelentősége: A mezei nyúl károkozása elsősorban az erdőben lehet számottevő. Mezőgazdasági kártétele eseti. A telepített, illetve a már beállt gyümölcsösökben (télen) is károsíthat. Az apróvadas, főként alföldi vadászterületek egyik legfontosabb bevételi forrása a nyúlvadászatokból és az élőnyúl befogásból származik. Hozama, ennek megfelelően jelentősége a nyúlállomány, azaz a hasznosítási lehetőség csökkenésével arányosan alakult. Hatékony – bölcs hasznosítás szemléletű – vadgazdálkodás mellett állománynagysága, így jelentősége is növekedhet a jövőben.
Forrás:
Faragó Sándor: Magyar Vadász Enciklopédia