A vad táplálkozási sajátosságairól, életmódjáról a vadföldek szerepéről, új irányzatokról kívánok néhány gondolatot és tapasztalatot közreadni. Mint az élet egyéb területein is sok-sok megcsontosodott nézet, bevett gyakorlat szerint tesszük a dolgunkat, mi vadászok és vadgazdák is. Tegyük a kezünket a szívünkre! Egyszerű sportvadászként, egyesületi tagként vajon döntéseinkkel egy-egy közgyűlésen milyen irányba tereljük a szakma útját?!
A mai helyzet jellemzése, önkritika
A vadföld sokak számára csupán azt jelenti, olyan terület, ahol takarmányt állítunk elő. Itt akár meg is állhatunk. Maga a szóhasználat gondolkodásra késztet. A takarmány számomra azt sugallja ez a gondolkodásmód, ez a logika az állattenyésztéshez köthető. A háziállatokat azonban egészen más táplálkozási szokások jellemzik, mint vadjainkat, főként a korszerű fajtákat. Itt az ideje, le kell számolnunk néhány téves nézetünkkel!
Nem tekinthetünk úgy a vadállományra, mintha háziállatok lennének. A vad nem fogható monodiétára, és nem ehet éven át kukorica szilázst szénával és abrakkal vegyítve. Legtöbb vadfajunk bizony-bizony rendkívül sokféle táplálék közül válogat és rendkívül jó közgazdász válna belőle. Mi köze a vadnak a közgazdaságtanhoz? Nagyon egyszerű, a vad az életben maradás érdekében csak a szükséges és elégséges energiát fordítja táplálékkeresésre. Ebből fakad az, hogy például egy fogolycsibe nem engedheti meg magának azt, hogy kelést követően órákat töltsön el azzal, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékot találjon, mert egyszerűen éhen hal. A fogolycsibe számára meghatározó élete első napja, hiszen ekkor energiagazdag, fehérjedús állati eredetű, azaz rovartáplálékra van szüksége. Ha kis távolságon belül nem talál megfelelő táplálékot, messzire már nem jut el, mert elfogy a tartaléka és éhen vész.
Nem csak az őzre illik az a jelző, hogy pákosztos, válogatós. Vadjaink mindig a legnagyobb tömegben előforduló, ízletes, megfelelő energiatartalmú, az adott életfolyamatokhoz illeszkedő táplálékot fogyasztják nagy mennyiségben, de mindig kiegészítik ezt többféle, kis mennyiségű táplálékkal az évszakonkét változó kínálatnak megfelelően. Ezért azt kell mondjam a szarvastól megóvni a kukoricát még igen jó vadföldműveléssel is nehéz feladat.
Az elmúlt negyven évben alaposan megváltozott környezetünk. Ebben a megváltozott környezetben például a szántók gyomállománya is jelentősen átalakult. Egyes fajok aránya, borítási viszonyai alaposan megváltoztak. Gondoljunk bele mennyi új, agresszív terjedésű, táplálkozási szempontból értéktelen, gyakran mérgező faj lett tömeges. Elég, ha a parlagfüvet, csattanó maszlagot, szúrós szerbtövist, vaddohányt, betyárkórót, ívát, fenyércirkot említem. Visszaszorulóban van sok a vadfajok számára fontos gyomféleség, ami valamikor tömeges volt és uralta a veteményeket, tarlókat. Ezért lenne fontos folyamatosan változó környezetünket táplálék szempontjából is folyamatosan nyomon követni.
Vegyük nagyító alá vadföldművelésünk mindennapi gyakorlatát is. Minden tiszteletem azoké, akik szenázst, szilázst készítenek nagyvadjaik számára, de úgy gondolom kevesen vannak ebben a hazában. Amíg nagyüzemi módon TSZ-k és állami gazdaságok uralták a mezőgazdaságot, és többszöröse volt az állatállomány a mainak, és ahol az agronómus is vadászott gyakran jutott a vadnak télvíz idején kukoricaszilázs, fűszenázs, jó minőségű széna, cukorrépaszelet, vagy akár cukorrépa. Azóta a múlté a nagyüzem, állatállományával együtt, és eltűntek az ország nagy részéről a cukorgyárakkal együtt a cukorrépaföldek is. Jelentősen átalakult globalizálódó világunkban a mezőgazdaság is. A vetésszerkezetet néhány növény jellemzi, a határ képe egysíkú. A legutóbbi években újra koncentrálódik a földbirtok, és növekednek a parcellaméretek.
Reményeink, hogy ismét rég nem látott apróvadbőség lesz jellemző kis hazánkban, eltűnőben vannak. A mezőgazdaságban megjelenő pénz, támogatáspolitika alapvetően átrendezi a határ szerkezetét. A gabona, olaj, rost és fehérjenövények kiemelt támogatása, a támogatások megszerzéséhez kötött előírások betartása (Helyes Gazdálkodási Gyakorlat) az energetikai célú növénytermelés piaci biztonsága meghatározza a gazdálkodók gondolkodását. Fogyóban a műveletlen parlag területek. Vegyük észre, a piaci verseny is kiélezett és nem igen várható el a gazdálkodótól a belátás, a jótétemények sora. No nem azokról beszélek, akik vadászok is egyben, hanem azokról, akik a földből kívánnak megélni. Az elkövetkező években ismét nagy változások előtt áll a magyar gazdálkodói kör. Átalakul az EU agrártámogatásainak rendszere, és ezzel meg fog változni a termelt növényi kör is. Farmtámogatás lesz, és keresztmegfelelés, egyre nagyobb területet fog lekötni a megújuló zöldenergia előállítása. Mindennek hatása nehezen becsülhető. Talán több lesz az előnye, mint a hátránya vadgazdálkodási szempontból. Ha arra gondolunk, hogy energetikai célú fás szárú ültetvények fognak megjelenni ezer hektáros nagyságrendben az ország síkvidéki területein is, ha a szántóföldi művelés szempontjából kedvezőtlennek tekinthető területeken az erdő hasonló nagyságrendben jelenik meg, ha a magyar nemesítésű energiafű több tízezer hektárt fog elfoglalni, ha a parcellaméretek tovább nőnek, ha a biodízel és bioetanol előállítás tovább növeli a gabona, a kukorica, a repce és a napraforgó vetésterületét, akkor láthatjuk, nagyot fog változni a vad élettere.
Előre vetíthető, hogy olyan vidékeken is megjelenik a szarvas és a vaddisznó, ahol manapság mutatóba kerül csak szem elé. Ezzel együtt a vadkár is meg fog jelenni. Az apróvad élettere szűkül. Sivárabb lesz a határ képe a mezőgazdaságot intenzíven folytató területeken. Az is töretlen folyamat, hogy a gazdaságosság, a jövedelem biztonsága jegyében egyre nagyobb méreteket ölt a mezőgazdaság gépesítése. Egyre több, korszerűbb, nagyobb és gyorsabb, nagyobb menetteljesítményű eszköz jelenik meg a mezőgazdaságban, ami elől az apróvad nem igen menekülhet. A növényvédelem szigorú szabályai ellenére is elég sokat hallani a nem megfelelő növényvédelmi tevékenységről, ami mérgezéshez, vadfajok tömeges pusztulásához vezet. Szerencsére az Unió agrárpolitikája az új csatlakozók esetében meg kívánja előzni azt a környezeti elszegényedést, amit a régi tagállamoknál megtapasztaltak, és az új 2007-2013 közötti tervezési és támogatási időszakban olyan intézkedések bevezetését ajánlja amelyek ezt képesek is garantálni. De vajon a nemzeti kormányok hova helyezik majd a hangsúlyt? Milyen forrásokat áldoznak az agrár-környezetgazdálkodásra, a Natura 2000 területekre, a természet- és környezetkímélő mezőgazdálkodás támogatására?
Kívánt civilizációs fejlődésünk a közutakon is megjelenik, az elmúlt két évtizedben megtöbbszöröződött gépjárműállományunk és az átutazó turisták száma is többszörösére emelkedett. Autópályák száz kilométerei épülnek, elszigetelve a vadállományt. A közlekedés – talán morbid – nem csak az emberi faj körében szedi áldozatait, ám a híradások nem számolnak be arról, mennyi ízeltlábú, hüllő, kétéltű és egyéb vadfaj esik áldozatául a közlekedésnek. Mindez azzal a jelenséggel párosul, hogy a vad esélyei az utak mentén nem csupán a sebesség és a növekvő forgalom miatt csökkennek, hanem azért is mert a széles, utakat kísérő árkok, erdősávok eltűnnek, szántóvá alakulnak, és a vad kilépve takarásból rögtön az úttesten találja magát.
Környezetünket folyamatosan átalakítjuk, egyre kevesebb a hamisítatlan, háborítatlan természetes táj. A mezőgazdaság magára találása új lendületet ad a vízrendezésnek, öntözésnek és nem minden esetben olyan megoldást választanak, ami vadbarát. Gondoljunk csak a szűk, meredek falú hosszan kanyargó 70-80 cm mély beton öntözővíz csatornákra.
Ebben a változó világban a vadnak folyamatosan alkalmazkodnia kell, és úgy vélem alkalmazkodnia kell a vadgazdálkodásnak is.
Szakítani kell azzal a hagyománnyal, ahogy ma legtöbbször a vadföldről gondolkodunk. Ezt a gondolkodást a mezőgazdasági gondolkodás jellemzi. Több bőrt akarunk lenyúzni a vadföldről is. Teremjen olyan terményt, amit értékesíthetünk, majd az ocsú, rostaalj, tört szem is megteszi. Vonja el a vadat a vadkárveszélyes területekről, de lehessen jót vadászni benne. A végeredmény az, hogy egyik elvárásnak sem igazán felel meg az így művelt vadföld. Magyarán szólva többnyire a vadföldön is ugyanazt tesszük amit az árunövényt termelő gazdák. Ugyanazokkal a gépekkel, ugyanazokkal a fajtákkal, növényvédelemmel, gyomirtással. Ne csodálkozzunk, ha ugyanazt tapasztaljuk. Jobb esetben kukoricát vetünk, így az télen lábon maradva némi takarást is ad és persze energiában gazdag táplálékot is biztosít. De ezt is többnyire azért tesszük, mert bármikor csőtörőzhető és értékesíthető.
Befolyásunk a mezőgazdálkodásra elenyésző, de elvárható lenne, hogy legalább saját művelésű területeinket a vadállomány igényeit szem előtt tartva műveljük. Ez az elvárás azon vadászok esetében is jogos, akik földet művelnek, gazdálkodnak.
Apróvadjaink táplálkozásának sajátosságai
Valamikor, a Bábolnai ÁG a 1960-as években 20 féle növényt termelt. Egy évtized alatt a termelt növények száma jelentősen csökkent, uralkodóvá vált a kukorica. Ezzel párhuzamosan a mezei nyúl állomány a tizedére csökkent, a törzsállomány túlélési esélyei jelentősen romlottak. Általánosságban az ország nagy részére igaz az az állítás, miszerint az éves szaporulat 50-60 %-a közvetlenül az emberi tevékenység (agrotechnika, növényvédelem, közlekedés) áldozata. A nyúl táplálkozására jellemző, hogy lehetőség szerint válogatva eszik, táplálékában meghatározóak a pázsitfűfélék, így főként télen az őszi kalászosok, a természetes kétszikű vegetáció, azon belül is a herefélék, pillangósok. A gyomok közül a fehér libatopot, a szőrős disznóparéjt, a mezei acatot részesíti előnyben, emellett kisebb mennyiségben még vagy 70 féle növényt fogyaszt. A nyúl otthonterülete kicsi, kb. 30 ha, és egész életét leéli egy kb. 1 km sugarú körön belül, ahol az otthonterület a táplálékkínálat és búvóhely függvényében folyamatosan áttevődik. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a nyúlfiak nem távolodnak el jelentősen választást követően anyjuk otthonterületétől. Születésük helyétől legfeljebb 1 km távolságban ütik fel tanyájukat, kétharmaduk 500 m-en belül. Így egyáltalán nem meglepő, hogy a szinte varázsütésre kiürülő nyárvégi-koraőszi határban felüti fejét az éhezés, aminek egyenes következménye a különböző fertőző betegségek és anyagcserezavarok fellépése. Így az emberi tevékenységet sikeresen túlélt szaporulat a betegségek áldozata lesz.
A fogoly és a fácán táplálkozási sajátossága, hogy az évszakosan jelentősen eltérő. A fiókanevelés időszakában főként a csibék életének kezdeti 3 hetes szakaszában meghatározó a rovar, mint táplálék. Az idő előrehaladtával a rovartáplálék aránya folyamatosan csökken és a téli hónapokban meghatározó lesz a növényi eredetű táplálék, azok között a terület adottságainak függvényében a természetes vegetáció, gyomfajok lehetnek az uralkodók és a gabonafélék termése. A gyomok széles körének magvait fogyasztják. Így a szőrős disznóparéj a muhar, a kakaslábfű, a fehér libatop, a kövér porcsin, a keserűfű félék és a pázsitfüvek termése a meghatározó. A fácánra jellemző hogy a fás növényzet termését is szívesen fogyasztja legyen az akácmag, tölgymakk, vagy vadrózsa, galagonya, kökény, bodza.
Szarvasféléink közül a dámot tartják táplálkozási szokásai alapján a legigénytelenebbnek. Kétségtelen tény, hogy az erdősítésekben jóval kisebb kárt okoz, mint a gím. Zárt tartásban főként fűre alapozzák tartását, idehaza viszont szívesen válogat, lombot legel és fogyaszt, főként bodzát, szederféléket, kökényt, somot, galagonyát, fagyalt, virágos kőrist, természetesen fűféléket, kétszikű növényeket és a termesztett fajokat is. A gím legelő típusú faj magasabb rosttartalmú táplálékot igényel, a nap során 10 órát táplálkozik és mintegy 5 óra hosszat kérődzik. A legutóbbi rádiótelemetriás vizsgálatok is bizonyítják a szarvas szívesen válogat, hogy a táplálóelemek, mikroelemek megfelelő arányát be tudja állítani. Mindez főként az agancsfejlesztés miatt rendkívül fontos a bikák számára. Ahol a táj nagy bőségben kínál gazdag, cserjeszintet és elegyes erdőt, ott a legjobb az agancs minősége és legnagyobb az eltartó képesség. A gím kedvencei között szerepelnek a fűz és nyárfajok, a fekete bodza, valamint a különböző vadgyümölcsök. Szívesen hántja a fák kérgét, rágja a hajtásokat. Talán ellentmond ennek az újzélandi szarvasfarmok gyakorlata, ahol legelőre alapozzák a szarvasok táplálását. Azonban ne feledjük el, milyen az új-zélandi klíma, milyen évtizedes tapasztalatok állnak a legelőgazdálkodás terén az új-zélandiak rendelkezésére. Nem természetes gyepre, hanem művelt, gondozott, trágyázott, telepített legelőkre alapozzák a tartást.
Az őz, mint legkisebb vadászható kérődzőnk, ahogy már említettem pákosztos, válogatós állat. Természetesen mindig a helyi kínálat alapján válogat, de érdemes megállapítani, hogy vannak kedvelt fajok a táplálékában ennek a fajnak is. Ilyen az akác, a lucerna, a bodza és a szederfajok, különösen e két utóbbi faj aránya éven át viszonylag magas, téli időszakban a szeder aránya eléri a 18 %-ot Gödöllőn mért adatok szerint. Más szarvasféléktől eltérően szívesen fogyaszt termést, gyümölcsöt, magvakat. Ezek közül is kiemelkedik a lepényfa termése. Egy biztos, az őz sokféle fajt fogyaszt, igényeinek ez felel meg leginkább, ugyanakkor jól alkalmazkodik a tömegesen előforduló táplálékforráshoz, a termesztett növényekhez, azok évszakos változásához. A vaddisznó a legsokoldalúbb táplálkozás szempontjából is. Olyan vidékeken, ahol bőségesen terem a makk, jó termés esetén meghatározó tápláléknak számít. Sajátos tulajdonsága a disznónak a túrás, ezt minden esetben vegyük figyelembe. A disznó is, mint a többi vadfaj a legkisebb befektetés mellett a legbőségesebb táplálékforrást igyekszik hasznosítani. Amennyiben ez a gabonatáblákon, kukoricában, makkvetésben találja meg, akkor ott károsít. Néhány növény kedvencei közé tartozik, ilyen az érő zab, vagy zabos borsó, de túrással a csicsókát és a kukoricavetést is jól hasznosítja. Kedvencei a gyeptakaróban rejtőző ízeltlábúak, csigák, pajorok, giliszták, egerek, pockok.
Összefoglalva jelentősebb vadászható vadfajaink táplálék igényét, táplálkozási szokásait megállapítható, hogy az ideális táplálék legfőbb jellemzője, hogy bőséges, megfelelő beltartalmú, és többféle, azaz összetett. Valamennyi faj, ha teheti többfélét eszik. Kritikus időszakok egyrészt az utódnevelés időszaka, másrészt a tél.
Amennyiben elfogadjuk kiindulási pontként, hogy természetes körülmények között nevelődő vadat kívánunk hasznosítani, akkor ennek érdekében a természetes vadeltartó képességet kell emelnünk. Ez körültekintést igényel és összefogást az erdő- és mezőgazdával.
Elvárások a vad szemszögéből a táplálékkal, vadfölddel kapcsolatban:
Vadföldünk legfőképpen az érzékeny szaporodási időszakban és a táplálékhiányos időszakban, főként télen
•zavartalanságot,
•búvóhelyet,
•táplálékot biztosítson, és
•legyen szegélyszerű.
Elvárások a vadgazda szemszögéből a vadfölddel kapcsolatban:
•Olcsó legyen.
•Egyszerű legyen a termesztéstechnológia.
•A rendelkezésre álló eszközökkel megvalósítható legyen művelése.
•Vadászati lehetőséget biztosítson.
•A támogatások lehívhatók legyenek.
Az eszményi vadföld jellemzői, az előbb megfogalmazott elvárások közös része
•Garantált nyugalom az utódnevelés időszakában
•Megfelelő táplálék az utódok számára
•Megfelelő táplálék a szűkös hónapokban
•Alacsony költség
•Egyszerű technológia
Joggal vetődik fel mindenkiben a kérdés, valóban létezik ilyen vadföld?!
Amennyiben a gazdaságosság kérdését is szem előtt kívánjuk tartani a vadföld művelése terén a keverékeké lesz a főszerep.
Az optimális megoldás a kevert vetésű vadföld szegélyszerű elhelyezésben.
•Folyamatosan változó borítottságot és táplálékkínálatot eredményez.
•Mindig van friss csemege.
•Több vadfaj igényeit egyszerre elégíti ki.
•A természetes növénytársulásokat helyettesíti.
A keverék nem egyszerűen több növényfaj összevegyítése, hanem a növényfajok és fajták, tudatos, a termőhelyhez és a vadfaj igényeihez igazodó keveréke. A keverékek alkotóit ízletesség-vizsgálatot követően választják ki. Jó stressz tűrés, megújuló képesség jellemzi a fajokat, fajtákat. Fácán, fogoly esetében a rovar kedveltség (tápnövény) is meghatározó szempont.
Tehát a keverékeket alkotó fajták teljesen más tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a köztermesztésben lévő árunövények fajtái.
Szétnézve a hazai és külföldi szakirodalomban osztrák, német gyártókat találtam, akik hasonló megközelítéssel foglalkoznak vadföldre való vetőmagvak előállításával, forgalmazásával. Személyesen is megtapasztaltam az egyik német vadgazda eredményeit, majd ezt követően a közel 40 éves tapasztalatok alapján összeállított keverékek hazai kipróbálását kezdtük el vadásztársaságunkban 2004-ben, és nem csalódtunk. Az írás végén részletesen megtalálhatók a kipróbált és bevált keverékek jellemzői.
Ezeket a keverékeket Günter Claußen több évtizedes gyakorlati tapasztalatai alapján fejlesztette ki. Az alkalmazott növényfajok és fajták a legmesszebbmenőkig figyelembe veszik a vad és a vadgazda érdekeit. A keverékekben ízletességvizsgálat során kiválasztott alkotók találhatók. Egyetlen példa: a fehér here esetében az ízletességet a növény kéksav tartalma határozza meg. A forgalmazott keverékekben új nemesítésű alacsony kéksav tartalmú fajták az alkotó elemek. A vetőmagkeverékek kóddal és fantázianévvel azonosíthatók. A fantázianév gyakran nem tükrözi teljes körűen a termék sokoldalúságát, ezért érdemes közelebbről is megismerkedni a keverékek tulajdonságaival. A keverékek azt az alapvető célkitűzést kívánják megvalósítani, hogy lehetőleg minél kevesebb gépi művelettel és költséggel, a lehető leghosszabb időn keresztül több vadfaj igényeinek megfelelően búvóhely, táplálék álljon a vadállomány rendelkezésére.
A keverékek egy menetben, egyszerre vethetők, még akkor is, ha több mint 20 faj magvaiból állnak. Mivel több évre vetett, telepített vadföldekről van szó, érdemes néhány tapasztalatot megismerni és néhány jótanácsot megfogadni.
Csak megfelelően előkészített, jó magágyba szabad a keverékeket vetni. Ez ülepedett, kombinátorral előkészített, lehetőleg sima felületű magágyat jelent.
Az édesfüvek és a herefélék csak 5,5 pH felett fejlődnek kielégítően, ezért ennél alacsonyabb pH esetén feltétlen meszezni kell és csak olyan műtrágyát szabad használni, ami nem savanyítja a talajt.
Amennyiben évelő gyomokkal fertőzött a talaj, totális gyomirtást érdemes végrehajtani a vetés előtt akár már kora ősszel, de legkésőbb tavasszal.
Magról kelő gyomok ellen a korai vetés és a kaszálás ad megfelelő védelmet, hiszen ezek a kevert vetések vegyszeresen nem gyomirthatók.
A vetéshez egyszerű csúszó csoroszlyás gabonavetőgép megfelelő, olyan vetőelemet kell használni, ami a legnagyobb méretű mag vetését is lehetővé teszi. A keveréket a tábla szélén kell a tartályba önteni, így az nem fog boltozódni. Ez az egyszerű megoldás egyenletes kevert vetést biztosít.
Kis felületek, nagy vadbőség és homoktalaj esetén a nagyobb vetőmag mennyiséggel érdemes számolni. Aprómagokról lévén szó, különösen száraz időszakban vetés után hengerezni szükséges. Főként a téli vadtakarmány keverékek esetében fontos tudni, ha a káposztaféléktől nagy zöldtömeget várunk, akkor megfelelő mennyiségű N-hatóanyagot kell kijuttatni.
A fentiek figyelembe vételével garantáltan jó minőségű, választástól függően akár egy évtizedre szóló vadföld munkánk gyümölcse.
A keverékek között találunk túráskárosodott gyepek helyreállítására alkalmas keveréket, vagy olyan keverékeket is, amelyek leromlott gyepek felülvetésére alkalmasak, de akad gyógynövény, vadpatika keverék, sőt vadvirágos rétet varázsoló vadvirágmag keverék is a kínálatban. A keverékek alkotóit külön-külön is meg lehet rendelni, sőt egyéni igények szerint is előállítanak keveréket. Erre hazai viszonylatban a nemzeti parkok igazgatóságának elvárásai alapján került sor.
Ezek a keverékek nem csupán hagyományos vadföldek létesítését teszik lehetővé, hanem sikerrel alkalmazhatók egyéb területek átalakítására, hogy azok jobb táplálékkínálatot nyújtsanak.
Néhány ötlet:
- Ritkán járt dűlőutak, árokpartok füvesítése, felülvetése pillangósokkal egyszerű és nagyon jó megoldás.
- Távvezetékek alatti irtások is nagyszerűen alkalmazhatók vadföld céljára, vadlegelő létesítésére.
- Az erdősávok, ligetek aljnövényzet nélküli fás területek őszi alávetése repcefélékkel például a CL 1250 keverékkel is kifizetődő megoldás.
- Ruderáliák, azaz illegális hulladéklerakók, építési törmelék halmok is alkalmasak lehetnek arra, hogy élőhely szigetekké, táplálék forrássá alakítsuk át, ha gyors növekedésű, kora tavaszi vetésű növényekkel vetjük el.
Sokan azonban idegenkednek ettől az új móditól, ennek legfőbb oka az ismeret hiánya. Mára már kiveszett a mindennapok gyakorlatából a takarmánykeverékek vetésének gyakorlata, a zöld futószalag ismerete. Legtöbbször a gyomok miatt aggódnak és nem alaptalanul. Talajaink rendkívül fertőzöttek magról kelő és évelő gyomokkal egyaránt. Ezért a fent megfogalmazott javaslatokat fokozottan ajánlom mindenki figyelmébe. Persze a technológia is szokatlan. Még, hogy nem kell vegyszerezni és kultivátorozni sem – mondják gyakorta. S nem utolsó sorban a látvány is szokatlan a kevert vetésű vadföldek esetében. NE a saját fejünkkel gondolkodjunk! A vad igényei egészen mások, mint a mi árutermelési elképzeléseink. A vadföld legyen a vadé, a vad elvárásai szerint használjuk első sorban.
Akkor sem kell kétségbe esni, ha vadgazdaként nem áll rendelkezésünkre jelentős saját terület. Ebben az esetben is van lehetőség az élőhely javítására. A mezőgazdálkodók körében terjed a zöldtrágyázás gyakorlata, ám legtöbbször mustárt, olajretket vetnek tiszta vetésben. Ha ellátjuk őket olyan keverékekkel, amelyek egyszerre felelnek meg a zöldtrágyázás elvárásainak és a mezei nyúl elvárásainak, akkor nyert ügyünk van. Hiszen tarlóvetések esetében éppen a táplálékhiányos időszakra zöldül ki újra a határ, és a gabonavetések megerősödéséig nyújt táplálékot. November-december hónapokban aztán természetesen alászántja a gazda a zöldtömeget (esetleg csak tél végén) de addigra megerősödnek a gabonavetések.
Néhány növény tiszta vetésben is megfelel megfogalmazott elvárásainknak. Ilyen az édeskömény, a csicsóka az évelő rozs. Agrotechnikájuk vadbarát, kevés ápolást, gépi munkát igényelnek, ugyanakkor jól gépesíthető művelésük. Jó vadrejtők, kedvelt táplálékot adnak télen is. Művelésük olcsó, és 4-5 évig tenyésznek egy helyen.
Amennyiben valakiben kételyek fogalmazódnak meg a kevert vetések gazdaságosságával kapcsolatban, az alábbiakat ajánlom figyelmébe. Az igaz ugyan, hogy a GOFR növény termelését magasabb összegű támogatás és garantált felvásárlás jellemzi. Ugyanakkor ezeknél a kultúráknál a betakarítás, szárítás, szállítás raktározás költségei is megjelennek. Drágább a trágyázása, növényápolása, gyomirtása is ezeknek a növényeknek.
Kevert vetések esetében nincs betakarítás, szárítás, szállítás, raktározás, így ezek a költségek fel sem merülnek. Több évre is vethetők. Olcsóbb ápolásuk, trágyázásuk, gyomirtásuk. Sőt a vad számára alapvetően jóval kedvezőbb élőhelyet, táplálékot biztosítanak. Még néhány fontos érv a kevert vetések mellett. Nem szükséges nagy tömegben betakarítani a téli takarmányt, hanem azt kint találja meg a vad. Ez nem csupán költségkímélőbb, hanem vadászati szempontból is kedvezőbb. A másik az emberi tényező, mint gyenge pont. Ezt a veteményt nem lehet olyan könnyen elrontani.
Természetesen a fás vegetáció is kiváló élőhely, és nem csupán a mezei nyulaknak, azonban a gazdák gyakran idegenkednek fasorok, mezővédő erdősávok telepítésétől. A mezei nyúl és a többi apróvad számára a cserjefélékből létesített sövények is megfelelőek. Ezek nem foglalnak el akkora területeket és nem is árnyékolnak olyan mértékben, mint a mezővédő erdősávok. Kedvelt cserjefélékből, fás szárúakból, gyümölcsfélékből nagyvad számára is létesíthetünk kifejezetten táplálkozás céljára vadföldet, ún. rágóerdőt. Ebben kiemelt szerepe lehet a pusztaszilnek, a vadkörtének, vadalmának, mirobalán szilvának, fagyalnak, galagonyának, vadrózsának, a bodzának és a szederfajoknak, a virágos kőrisnek, kökénynek, akácnak, fűzeknek és nyaraknak.
A felsorolt javaslatok figyelembe veszik a hazai mezőgazdálkodás gyakorlatát, eszközellátottságát, ugyanakkor szem előtt tartják a vad igényeit, sőt a gazdaságosságot is. Úgy vélem, ezen javaslatok alkalmazásával jelentősen lehet javítani az élőhely adottságain ezáltal emelni lehet a törzsállományt és a hasznosítás arányát, mennyiségét.
Egy biztos, a vadföld és az azon folytatott gazdálkodás szükséges, de nem elégséges feltétele a magas szintű vadgazdálkodásnak. A vadgazdálkodás összetett tevékenység. Ne misztifikáljuk, ne becsüljük túl az említett vetemények teljesítményét. A vadkárveszélyes területeken folytatott védekezés, riasztás, elhárítás ugyanúgy fontos tevékenység marad, legfeljebb mértéke csökkenthető az említett vetemények használatával és azok optimális elhelyezésével. Az apróvad törzsállományának növelése pedig elképzelhetetlen a ragadozók tervszerű gyérítése nélkül, a vegyszerezésből adódó mérgezések megakadályozása nélkül. Magának a vadgazdának törekednie kell a példamutatásra, és élen kell járnia a vad szempontjából helyes mindennapi mezőgazdasági gyakorlat elterjesztésében. Így akár a rágcsálók irtásának helyes gyakorlatát is meg kell ismertetnie a gazdákkal. Nálunk az alábbi két módszert alkalmazzuk:
1. vagy az engedélyezett szerhez (REDENTIN) hús-, vér, csont- vagy hallisztet keverünk, így a nyúl, őz nem veszi fel a mérget, ám a rágcsálók annál inkább, vagy
2. a mérget szalma, szénacsomó, kukoricaszár kéve alá helyezzük ki, így csak a rágcsálók férnek hozzá.
A hazai vadgazdálkodási egységek döntő többségére igaz, hogy szűkös anyagi és emberi erőforrásaikat célszerű összpontosítani a megfelelő hatékonyság elérése érdekében. Az összpontosítás helyszínei célszerűen a jól berendezett vadföldek lehetnek, hiszen ezek optimális elhelyezés esetén lehetővé teszik a vad folyamatos megfigyelését, etetését, ragadozógyérítést akár lesvadászatról, akár csapdázásról legyen szó.
Kívánom, hogy szerte az országban minél többen merítsenek az olvasottakból és valósítsák meg az ajánlásokat saját körülményeik között!
Néhány kipróbált keverék
CL 1650 Apróvadkeverék
Kiváló eredményeket ért el ez a keverék mintegy 20 német vadászterületen folytatott kísérletben. Összetételénél fogva nem csupán menedéket nyújt, és táplálékot, kiváló fészkelőhely is egyben. Ezen túlmenően vadászat is eredményesen folytatható az ilyen területen. Mivel több éves keverékről van szó az egyéves fajok után következő tavasszal 14 évelő növény biztosít élőhelyet a vadnak. A keverék a fácán, mezei nyúl és fogoly igényeit egyaránt kielégíti. Kiválóan alkalmas nyílt területek vadbőségének növelésére.
Vetésidő áprilistól augusztus közepéig, vetőmagmennyiség 20 kg/ha. Vetést megelőzően 300 kg/ha komplex műtrágyát igényel. Ápolása nem szükséges, első évben magról kelő gyomok esetén magas tarlóval lehet kaszálni.
Összetétele: pohánka, édes csillagfürt, pitypang, szarvaskerep Leo, wesztfáliai fodroskel, évelőrozs, napraforgó, mályva, őszi takarmányrépa, inkarnát here, tavaszi búza, fehér virágú somkóró, vörös here Namaro, Lucerna Europe, svédhere, takarmányrepce Akela, csomós ebír, fehér here Haifa, Olajlen Taurus
CL 1300 Őz és nyúl keverék
A legkedveltebb keverék, apróvadnak, nagyvadnak is ideális. A gyakorlati tapasztalatok alapján összeállított keverék nem csak a nyulak és őzek igényeit elégíti ki. A gazdag fajválaszték az igényes fogoly számára is kiváló terepet biztosít. Különösen alkalmas ez a keverék a vadkárveszélyes területek közelében a kármegelőzésre, és a váltó vad helyhez kötésére. A keverék fehérjében és vitaminokban, alkaloidákban gazdag, gyógyhatású elemeket is tartalmaz. Célszerű szerte a vadászterületen kisebb foltokban alkalmazni.
Vetésidő április közepétől szeptemberig, vetőmagmennyiség 20-30 kg/ha. Vetést megelőzően nem, de ezt követően minden tavasszal 400 kg PK trágya. Erős gyomosodás esetén már az első évben néhány héttel a vetést követően magas tarlóval kaszálni kell. A 2. évtől csekély legelés esetén augusztusnál nem hamarabb kaszálni kell.
Összetétele: vörös here Namaro, lucerna Europe, vad kömény, cickafark, körömvirág, inkarnáthere, mezei katáng, sárga takarmányrépa, westfáliai fodroskel, sárgarépa, baltacim, pohánka, zab, petrezselyem, ánizs, édeskömény, mályva, édes csillagfürt, svéd here, pitypang, széleslevelű útifű, szarvaskerep,
CL1700 Szárnyas évelő keverék
A leghosszabb élettartamú keverék. Értékes pillangósokat, fűféléket és gyógynövényeket tartalmaz. Ideális természetvédelmi területekre, szegélynövényzetnek. Megfelelően gazdag élőhelyet biztosít a rovarvilágnak, az apróvadnak. Erős acat fertőzés esetén az acat maghozása előtt célszerű magas tarlóval levágni. Egyébként kétévente egyszer, augusztusban elegendő kaszálni.
Vetésidő áprilistól szeptemberig, vetőmagmennyiség 10-20 kg/ha. Vetést megelőzően 400 kg/ha komplex műtrágyát igényel. Ápolása nem szükséges, első évben magról kelő gyomok esetén magas tarlóval lehet kaszálni
Összetétele: pohánka, csomós ebír, réti csenkesz, vöröshere Salino, lucerna Europe, cérnatippan, szarvaskerep, svéd here Aurora, réti perje Balin, fehér here Huia, fehér here Milkanova, pántlikafű, somkóró, nyúlszapuka, mezei katáng, széleslevelű útifű, sárgarépa, pitypang, parlagi ligetszépe, petrezselyem, cickafark
CL1550 Herefüves keverék
A tíz különböző pillangósból, ezen kívül fűfélékből, évelő rozsból és káposztából álló keverék szinte minden termőhelyen megállja a helyét. A folyamatosan változó táplálékkínálatot valamennyi nagyvadfaj, beleértve a vaddisznót is előszeretettel keresi fel. Az apróvad számára is jó lehetőséget biztosít. Célszerű többfelé kisebb területeket létesíteni ezzel a keverékkel. Alkalmas a vadludak által okozott károk mérséklésére is.
Vetésidő márciustól szeptemberig. Szükséges vetőmag 20-30 kg/ha. Vetés előtt 400-500 kg/ha koplex trágyát, majd a következő években 300 kg/ha PK trágyát érdemes kiszórni. Évente egyszer, július-augusztusban célszerű kaszálni, így télire megnő valamelyest és az apróvadnak is jó takarást biztosít.
Összetétele: lucerna Europe, réti csenkesz Lifara, olaszperje Ligrande, fehérhere Haifa, baltacim, wesztfáliai fodroskel, inkarnát here Diogene, vöröshere Karim, szöszös bükköny Baumann, svédhere Aurora, réti komócsin Climax, vörös csenkesz Engina, angolperje Nui, csomós ebír, szeradella, évelő rozs, perzsahere Gorby, erdészrozs Permontra,
CL1600 Tarlókeverék, zöldtrágyakeverék
A növekvő gabonatermesztés során egyre nagyobb jelentősége van a zöldtrágyanövények vetésének. Nem csupán a gazdálkodó számára előnyös a termesztése, hiszen a talajuntságot csökkenti, megakadályozza a tápanyagok kimosódását, gyarapítja a talaj értékes alkotóelemeit, javítja szerkezetét, hanem a vadgazda számára is előnyös. Éppen akkor lesz ismét zöld a határ, amikor egyébként kiürülne.
Főként akkor lesz ez így, ha nem a szokásos olajretek, mustár magja kerül a földbe zöldtrágyaként, hanem kifejezetten a vad igényeinek megfelelő keverék.
Ebben a keverékben télálló fajok és fajták találhatók, melyek nem fagynak el az első korai fagyok beköszöntével, hanem akár tavaszig is értékes takarmányt szolgáltatnak. Ennél a keveréknél nem fenyeget az a veszély sem, hogy alkotói ősszel magot érlelnének, így gyomosítva a következő évben.
Vetésidő július közepétől szeptember elejéig. Szükséges vetőmag 10-15 kg/ha. Vetés előtt 200 kg/ha mészammonsalétromot érdemes kiszórni.
Összetétele: őszikáposztarepce Akela, őszi káposztarepce Liratop,takarmány olajretek, takarmánymustár Litember, fagytűrő tarlórépa Buko
CL1100 Szárnyasvadkeverék
Már a fiókanevelés időszakában gazdag növényi és rovartáplálékot biztosít, hiszen gazdag virágos fajokban. Kora őszig folyamatosan érnek a magvak, így energiagazdag szemtermést is biztosít a vadnak ez a keverék. Téli időszakban is menedéket, jó takarást biztosít. A fácánokat könnyen helyben marasztalhatjuk, ha kukoricát, búzát szórunk a sorok közé. A télire kifejlődő káposzták és repcék levélzete nem csak jó takarást nyújt, de kiváló vitamin gazdag táplálék is apróvadnak, őznek egyaránt.
Vetésidő áprilistól augusztus közepéig. Szükséges vetőmag 20-30 kg/ha. Vetés előtt 300 kg/ha koplex trágyát érdemes kiszórni. Ha erősen gyomos, csak akkor kell magas tarlóval kaszálni.
Összetétele: édes csillagfürt, évelő rozs, vöröshereSalino, olajlenTaurus, svéd here, alexandriai here, édeskömény, takarmány káposzta Gr. Angeliter, inkarnát here Diogene,őszi káposztarepce Akela, fekete zab, napraforgó, pohánka.
CL1350 Vaddisznó vadkár elhárító csalikeverék
Mágnesként viselkedik nem csupán a vaddisznóra van ilyen hatással. A zabvetésekkel és kukoricaföldekkel ellentétben, melyeket többnyire néhány nap után letarolja a konda, hosszabb időn keresztül kínál megfelelő táplálékot a fehérje gazdag zöld és energiagazdag szemtermés. Eltérő időben érnek, így a disznó mellet a többi nagyvadra is nagy hatással van. Elsősorban arra alkalmas, hogy elvonja a vadkárveszélyes területekről a vadat. Mivel vörös here, svéd here és évelő rozs is szerepel a keverékben több évig is jó vadlegelőként alkalmazhatjuk a keveréket.
Vetésidő márciustól májusig. Szükséges vetőmag 60-80 kg/ha. Vetés előtt 300 kg/ha koplex trágyát érdemes kiszórni. A következő években 200 kg PK trágyát kell kiszórni. Az első évben érés után, miután elszórt a magját, levághatjuk szárzúzóval a tarlót. A 2. évben szeptember elején, a 3. évben augusztus első felében le kell vágni.
Összetétele: fekete zab, tavaszi búza, zab, pohánka, édes csillagfürt kékvirágú, évelő rozs, vöröshere Nemaro, svédhere, takarmánykáposzta,szója, őszi káposztarepce Akela, takarmányborsó Hardy.
CL1050 Nagyvad legelő keverék
Ez a keverék édesfüvekből, több éves pillangósokból és gyógynövényekből áll. Kiváló minden olyan esetben amely nem savanyú, pH értéke 5 feletti. Vetés előtt a savanyú talajt mindenképpen meszezni kell és alaptrágyázni a szükséges mértékben foszforral és káliummal.
Vetésidő áprilistól szeptemberig. Szükséges vetőmag 30 kg/ha. Vetés előtt 300 kg/ha PK-trágyát érdemes kiszórni. Ezt minden évben március-áprilisban érdemes megismételni 200 kilóval. Nem szabad hagyni magasra nőni, ezért évente legalább egyszer-kétszer gyakorlatilag júliusban és szeptember elején le kell kaszálni. Amennyiben csökken a herefélék aránya, a 3. évben érdemes kaszálás után jól megfogasolni, és herefélékkel felülvetni.
Összetétele: vörös here Nemaro, svéd here, fehér here Haifa és Merwi fajta, szarvaskerep, mezei katáng, vadkömény, cickafark, vadpetrezselyem, komlós lucerna, csabaire vérfű, angol perje, cérnatippan, réti perje, réti komócsin, réti csenkesz,
CL 1125 Őszi- téli takarmánykeverék rozs nélkül
A keverék különlegesen ízletes nyári és téli takarmánynövényekből áll. Ezek nem nőnek olyan magasra, hogy megakadályoznák a vad megfigyelését. A 2. évben is megfelelően újul a többéves alkotóknak köszönhetően.
Vetésidő áprilistól szeptemberig. Szükséges vetőmag 20-30 kg/ha. Vetés előtt 300 kg/ha koplex trágyát érdemes kiszórni. A 2. évben érdemes júliusban levágni, hogy télire új, zsenge növedéke legyen.
Összetétele: pohánka, svéd here, mézontófű, fehér here, tarlórépa, édes csillagfürt kék virágú, őszi káposztarepce Herzog, réti komócsin, westfáliai fodroskel, vörös here Nemaro, olajlen, lucerna, takarmánykáposzta Gr. Angeliter, alexandriai here, őszi káposztarepce Akela, takarmánykáposzta, kultúrmályva,
Akit bővebben érdekelnek ezek a vetőmag keverékek, az forduljon hozzám bizalommal. Hazai tapasztalatokról számot adok, kizárólagos magyar forgalmazóként.
Szuda Zoltán tel: 30/2977-842
http://www.revierberatung-wolmersdorf.hegeundjagd.de/chronik.html