Kedves Olvasók!Elgondolkoztam azon, hogy mennyi, de mennyi veszély fenyegeti az apróvadat születése pillanatától kezdve, rövid életén keresztül és – optimális évben is – csupán a veszteség kisebb része az, ami a vadászat útján az ember irányában „hasznosul!” A tőlünk teljesen független éghajlati tényezők hatásairól már – nem is olyan régen – írtam, ez ellen tenni nem tudunk, kárt okozó hatásait csupán kis mértékben tudjuk csökkenteni. Hasonlóképpen tehetetlenek vagyunk a védett – és állományi létszámában a felső határt soha el nem érő, ezért az idők végezetéig védett – szárnyas és szőrmés ragadozók kártételével szemben! Az engedélyezett dúvadfajokat kötelező lenne ugyan gyéríteni, ám a vadászatra jogosultak ezirányú tevékenysége között még a zongorázni nem tudók is simán- még talán nem is kézzel! – játszanák a különbséget! Igazi Isten- csapása – és nem nagy öröm – egy ilyen „pufferterület” szomszédjának lenni, mert alig győzöd kigazdálkodni a szomszédságból jövő dúvad elejtésére kifizetendő dúvadpénzt- habár a saját területed jóformán mentes a kártevőktől… Akármerről is kerülgetem – mint a macska a forró kását – nem tudok más következtetésre jutni, mint arra, hogy a legnagyobb veszély az apróvadra maga az ember! Tudomásul kell – nekünk vadászoknak .- venni, hogy a mezőgazdaság érdekei, haszna, ereje megelőzik a vadgazdálkodás hasonló paramétereit. Felesleges keseregni már ezen, vagy ezt a tényt állandóan –minden létező fórumon – felemlegetni! Meg kell tanulni az erősebb, a nagyobb mellett ÉLNI és LÉTEZNI! Talán még a gazdák közül is sokan elismerik azt, hogy a szakszerűtlen vegyszerezés, műtrágyaszórás, a nagy teljesítményű gépek káros hatással vannak az apróvadra! Főleg akkor, ha mindezen eszközök, gépek, munkafolyamatok a szabályokkal, a törvénnyel , az előírásokkal ellentétesen vannak használva! Már több alkalommal leírtam és most is szeretném nyomatékosítani, hogy hiába van egy kitűnő, előremutató, minden érdekeltre nézve hasznos jogszabály, ha a gyakorlatban az ég adta világon semmi sem valósul meg belőle, mert az érdekeltek a végrehajtást elszabotálják! Azért is van jócskán példa arra, hogy – az amúgy kitüntetett figyelemmel kezelt -gazdálkodó nagy ívben tesz arra, amit a törvényi előírások részére KÖTELEZŐEN előírnak! Ezek egyike a kaszálógépekre vonatkozó rendelkezések – általánosan és szinte mindenhol történő – semmibe vétele! A legnagyobb tisztelet hangján kell szólni arról a gazdálkodóról, aki a kaszáló gépére felszereli a vadriasztót és az előírt sebeséggel végzi a munkáját! Sajnos a többség nem ilyen! Tanulmányozzuk figyelmesen a fotón látható gépet és a rá szerelt „fűkasza- rendszert!”
Ugyan hová sikerül majd felszerelni a – törvény által megkövetelt! –vadriasztót? És képes lesz majd a vezetője tartani az előírt haladási sebességet? Hiszem, ha látom…! Volt alkalmam egy ilyen – majd 15 méter munkaszélességű – monstrum hatásait a gyakorlatban vizsgálni és kijelenthetem, hogy MINDEN útjába eső élőlényt (őzgidát, hasznos apróvadat, talajon fészkelő védett madarat, kígyót-békát, tücsköt-bogarat) ledarált! Sűrűn az égre meredő tekintettel csupán egyetlen kérdést tettem fel: „ugyan hol vannak ilyenkor – a máskor hiperaktív –természet-állat-madár stb.„védők?” A kényelmes fotelből vagy a szép, széles íróasztal mellől „védeni a természetet” – valljuk be- jó hangos ugyan, de nem sok gyakorlati eredménnyel kecsegtet! Próbálják meg talán inkább a terepen, a gyakorlatban. Ott nehezebb igaz, de lenne is eredménye! Egyetlen fotót mellékelek csupán a kaszálásról, azzal, hogy minden élőlény hasonló sorsra jutott, mint a képen látható, védett mezei pacsirta!
Nincsen védekezési lehetőség? – kérdezné az olvasó. Ekkora munkaszélesség és sebesség mellett a hagyományos láncos vadriasztó felszerelése semmi eredménnyel nem jár! Még szerencse, hogy tőlünk Nyugatra kitaláltak és a gyakorlatban már évek óta eredményesen is alkalmaznak egy olyan vadriasztó készüléket, ami – a jelenlegi tudásunk szerint – védelmet ad a növényzetben megbúvó emlős és madárfajoknak. Ez pedig az ultrahangos vadriasztó készülék. A készülék bármilyen traktorra felszerelhető (FIGYELEM! Az apróvadban a – kaszálásokon kívül – a legnagyobb kárt okozó tavaszi talaj símítózáskor vagy a zöldítések éjszakai tárcsázásakor is használható!!), egyáltalán nem drága, egyik gépről a másikra átszerelhető és rendkívül hatásos! Egy átlagos vadászterületre 10-12 darab bizonyára – indulásra – elegendő és minden vadászatra jogosult hatni tud arra, hogy a földhasználók ezt az ingyen kapott készüléket használják is!
Rendkívül fontosnak tartom azt is, hogy az évente „szokásos” vadgazdálkodási pályázati lehetőségek közé a Vadászkamara Vadgazdálkodási Bizottsága ezt a nagyszerű vadvédelmi eszközt – mint pályázható lehetőséget – beillessze! Kiemelten fontos lenne azon Nemzeti Parkok – vagy egyéb fokozott védelem alatt álló területek – esetében, ahol egy adott faj a kiemelt gondoskodás alanya! Pl. túzok, haris stb.fészkelő területek! Amennyiben ezek az intézkedések megtörténnek, akkor meggyőződésem, hogy szintet lépünk előre az élőhely, illetve az élővilág védelmében! Vadászüdvözlettel! Farkas László Imre